Május 18. szerda Krakkó-Gdansk

(Évi bejegyzése)

A tegnapi este után sikerült 2 órát aludnunk. Reggel még gyorsan összepakoltuk a cuccainkat, írtunk pár kedves sort Lukasznak, hagytunk neki csokit és sört, elbúcsúztunk tőlük, és indultunk a Kraków Glówny-ra, vagyis a vasútállomásra. 

utolsó simítások indulás előtt

A buszon bliccelnünk kellett, mert hajnalban az éjszakai buszon ellőttük az utolsó jegyünket, (mellesleg már azt a jegyet is Lukasztól kaptuk, igyekeztünk nagyon jól kiszámolni a zloty-t, hogy ne maradjon a nyaukunkon sok pénz, így jegyet sem tudtunk mar venni), de szerencsére megúsztuk. Természetesen ez a nap sem múlhatott el anélkül, hogy ne láttunk volna egy aranyos kis apácát. (úgy izgultam, nehogy ne lássunk egyet, de a vonat pályaudvaron a padon azért volt egy szerencsére, szürke ruhában). Meg kell, hogy jegyezzem, nagyon változatosan öltözködnek. Nemcsak feketében, hanem sötétbarnában, és sötétkék ruhában is elkápráztattak minket. Fotózkodtunk velük, ahol csak tudtunk. :) (lásd előző bejegyzés)

Krakow-Glówny

a már kezelt vonatjegy Krakkó-Gdansk

lengyel zászló

Hajnival nagyon izgatottak voltunk, vagy 3 különböző forrásból érdeklődtük meg, hogy pontosan melyik peronról megy a vonat Gdansk-ba, természetesen arról, amelyik a legtávolabb volt. És akkor jött a lépcsőzés bőrönddel, nagytáskával, kistáskával. Hát vicces egy jelenet volt. Megérkezett a vonat. Fülkés kocsik voltak, színvonalra a másod osztály az itthoni első osztálynak felelt meg. Mi nem hálófülkésbe kértük a jegyünket, hanem simába, így be is foglaltunk egyet. Volt egy speckó „fülkezárunk” is, amit előszeretettel alkalmaztunk is, hogy be ne merjenek jönni.(persze, minden fékezésnél kicsúszott az ajtó... de a sál segített a helyzeten).

a "zárunk"

körmünkkel megegyező színű volt a függöny

vonatút

A cipőt papucsra cseréltük, „könnyedén” felpattintottuk a bőröndjeinket a csomagtartóra, (hát a könnyedén enyhe túlzás, többször futottunk neki, mert 2szer egymás után visszaesett a bőrönd, röhögtünk is közbe így nem is volt túl sok erőnk, és baromi nehéz volt a bőrönd, na de csak megoldottunk a dolgot) és elterültünk a plüssszékeken. Érdekes, de egyáltalán nem untuk az utat, könnyedén vettük az egészet, aludni csak fél órákat tudtunk, közben pedig csacsogtunk. Azon is tanakodtunk, hogy hogyan ijesszük el azokat, akik be szeretnének jönni.

Dialógus:

H: Na Évi, gyere gyorsan, feküdjél le, be ne jöjjenek!

É: De ha be is néznek ide, nem mernek bejönni, azt hiszik, hogy cigányok vagyunk.

H: Olyan papucsos cigányok. – nevetés ezerrel - Évikém ne röhögjél most, hogy megállt a vonat, mert azt hiszik, hogy jó fejek vagyunk, és majd be akarnak majd jönni hozzánk beszélgetni.

Amúgy érdekes, a 700 km-es vonatút alatt egyszer sem szólt ránk a kalauz, hogy vegyük le a sálat az ajtóról, sőt nagyon aranyos volt, szólt, hogy tegyük el a fényképezőgépet, ha aludnánk esetleg. Kérdezett pár szót magyarul, szóval piros pont nekik. Igaz, nem ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy 8-szor elkérjék a jegyeinket ellenőrzésre, de hát ez volt a legkevesebb. Az úton fényképeztünk mindent, amit csak lehetett. 

épülő úthálózatot Robinak

Endrének épülő vonathálózatot

Merci gyárat Atinak

buszokat Bandinak (ezt még Krakkóban)

 Ákosnak összetört autót szerettünk volna a diplomamunkájához, de hát ez nem sikerült. Sebaj, majd a következő Eurotrip-ünkön.

Majdnem tökéletes is lett volna az utunk, ha az utolsó 2 órában nem csap le ránk az ördög egy kislány formájában. Íme:

kisördög

Ő nagyon örült nekünk, mi már annál kevésbé. Hajni szerencsésebb volt, mert a kislány az anyukájával mellém ült le. Egy hiperaktív kisördög volt, de tényleg. 10 centire a fejemtől beszélt hozzám, én csak nevettem, meg mondtuk, hogy nem értjük, és mondta neki az anyukája is, de valahogy nem akart leállni. Aztán megerőltettem magam, és elővettem a lengyel tudásomat. Ezután mindenre azt mondtam neki, hogy Tak (Igen). Ennek a kislány nagyon megörült.

Itt együtt rémiszgettük Hajnit

még a sálamért is meg kellett küzdenem

 Hajni gondolta, hogy megmutatja neki az iphone-ján az ujjreszelős játékot :), hátha ezzel egy kicsit lenyugszik, és addig sem beszél, de végül egy szolidabb „lufipöckölős” játék mellett döntött. De nem sokáig engedte neki, mert a kislány majd betörte a kijelzőt az ujjaival.

a kisördög "játék" közben :D

Ráadásul a kis sunyi eleresztett egy galambot is, és elkezdett pfuj-ogni, és mutatni rám. Igazán kedves volt. Én meg higgadtan ezt mondtam neki: „Te is nagyon jól tudod, hogy nem én voltam, hanem Te. Vagy az anyukád!” Az a jó, amikor külföldön tartózkodik az ember, hogy akármit mondhat, úgysem érti senki sem. Ugye Dobi? :)

A vonatunk 20:10-re ért be a Gdanks Glowny-ra, egy srác segített leadni a bőröndjeinket.

könnyes búcsú a kalauztól :D

train with a tourist LoL

Újra indult a lépcsőzés plusz 30 kiloval a kezünkben, amiben már annyira rutinosak voltunk.

könnyed cipekedés Hajni-módra :D (olyan nehéz volt, hogy majd be.artam, Évi meg röhögtetett cipekedés közben... kezem tiszta bőrkeményedés lett ezalatt a túra alatt... )

majd a második videon Könnyed cipekedés Évi-módra

Kerestünk egy Mc Donald’s-ot, ahol Hajni csekkolta, hogy működik-e a Wifi, :)  (hát csak felkellett tölteni egy-két képet :D ) addig én gyorsan megkerestem azt a buszt, ami a reptérre visz. 2 lehetőségünk volt, vagy egyből a reptérre megyünk, vagy nézelődünk Gdanskban, és csak hajnalban megyünk ki. Nem bíztunk az éjszakai járatban, nem is volt nyitva semmi sem, úgyhogy az előbbi mellett döntöttünk, hátha a reptéren tudunk egy kicsit aludni.

Gdansk amúgy Lengyelország egyik legfontosabb kikötővárosa, 460 000 lakossal.

Ati, tudom, hogy Neked ennyi nem elég, ezért itt a wikilink: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gda%C5%84sk

A reptérre 22:00-ra értünk ki, a busz 36 perc alatt vitt ki minket. Előtte való nap csekkoltuk, és autóval 3 perc alatt értünk volna ki, feltételezzük, hogy kerültünk egy nagyot.

Megérkeztünk a reptérre, lemértük a bőröndjeinket, (ugye nem lehetett több 20 kilonál a feladott poggyász), utána pedig rendszereztük. Hajni ugye 28, én pedig 22 kilos bőrönddel indultam Budapestről, így a mosdóban át kellett töltenem 1 Captain Morgan-t, és egy vodkát ásványvizes palackba. Kidobáltunk még pár rántott csirkecombot, hiszen 4 naposan már nem szívesen ettük volna meg, és pont 20-20 kilos bőröndjeinkkel gondoltuk, hogy lefekszünk egy kicsit aludni, hiszen nagyon fáradtak voltunk. Eddig a 2 nap alatt nem aludtunk összesen 7 órát. Hát mutatnám, hogy összesen mennyi hely volt alvásra: (a most következő kép sokatok kedvence lesz... és bekerül a selejt fotók közé, ahol egy kettő már rólatok is van... pl. Bandi sítáborban alvós képe is ilyen).

Hajni pihen

 8 azaz nyolc darab nyamvadt szék, azok sem egymás mellett, még csak véletlenül se lehessen lefeküdni rájuk. Ráadásul volt bent egy csöves, aki zaklatta Hajnit, mikor én a palackokat töltöttem. Ott szenvedtünk vagy másfél órát, végül kiszedtük a hálózsákjainkat, és ott csöveltünk a váróban. Kb másfél órát tudtunk pihenni/aludni.

Hajni már a hálózsákban, én még nem

Május 18. negyedik nap (Gdansk- Bergen)

Éljen, frissen kialudva keltünk, (jaaaa, nem...) bár én váltig állítottam, hogy nem aludtam semmit, (Évi mindig váltig állította, hogy ő nem tud jól aludni, és általában nem is alszik, aztán egyszer lebukott, és azóta tudom, Évi jobban alszik, mint bárki más, ne higgyetek neki, kamuzik :D )de Hajni felvilágosított, hogy kétszer is szólt, hogy keljek fel, és a telefonom szundijait is ő nyomta ki. Szóval, irány a mosdó, mosakodás, fogmosás, sminkelés, és irány chekkolni.

Hajni a kézipoggyászában felejtette a kontaklencse folyadékát, ezért mindent kipakoltattak vele, kicsit kellemetlen volt, mert a Wc papírt is oda gyömöszöltük be. De mi leginkább az utánunk következő pasin nevettünk. Elég amatőrnek tűnt. Ilyen horgokat dobáltak ki a táskájából, meg orsókat (horgászbotra valót), damilokat. Egy damillal bárki nyakát elvágja! Nem értem mit hitt! Ráadásul a mi gépünkkel jött, vehette meg Bergenben csillióbillió koronáért az orsót.

Itt végre voltak normális székek, amit ki is használtunk, mert késett a gépünk. Már el kellett volna kezdenünk a beszállást, de a gépünk még Bergenben volt. Szóval kb 3 órát még vesztegeltünk, cserébe kaptunk egy 2 Euro-s vouchert. Mikor bemondták, hogy megkezdik a beszállást a járatunkra, mindenki felállt, kb max 10-en maradtuk ülve. Biztos nem fogunk negyed órát állni.

voucheren vett cappuchino

Gdansk- Bergen

a felszállás pillanata:

norvég zászló

Airbus A320-assal vágtunk neki fő úticélunknak, Bergennek.

Bergen 250 000 fős lakosával Norvégia második legnagyobb városa.

Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bergen

Lengyelországban még 20-25°C körüli hőmérsékletben szálltunk fel, Norvégiában pedig 9°C, és erős szél várt minket. Dobi közben írt egy smst, hogy suliban kell lennie 15:00 óráig, (ugye mi 11:00-kor szálltunk le) szóval addig töltsük el az időt.

A reptérre kijött értünk Hajni ismerőse, Eric, így megspóroltuk a 100 koronás (3500 Ft) buszjegyet, és amíg nem találkoztunk Dobival, az ő lakásában voltunk. Nagyon érdekes dolgokat mesélt nekünk Bergenről, és úgy egyáltalán a norvég életről, mentalitásról. Megtudtuk például azt is, hogy Norvégiába 1 dl alkoholt sem lehetne bevinni. Nos, az én bőröndömben ebből 4 üveg lapult.

Utána elvitt minket a híres Fantoft-ba, a „gettóba”. Így hívják (Fantoft) azt a részét Bergennek, ahol a kollégistákat szállásolják el.(gettónak csak Dobi, és a tanárai hívják)

Dobi a B épületben lakott, ott találkoztunk vele. Hú, nagyon jó volt újra látni, Hajni a búcsúbuliján találkozott vele utoljára, én pedig szerintem csak szilveszterkor.

Gyorsan felmentünk a szobába, lecuccoltunk, és elindultunk várost nézni. Villamossal mentünk, ahol megint blicceltünk, ugyanis Dobi megesküdött rá, hogy fel fogjuk ismerni az ellenőröket. Amúgy vonaljegy átszámítva kb 800 Ft-ba került, ha jól emlékszem, de kint tartózkodásunk alatt egyszer sem vettünk.(bár Évi többször is szeretett volna, mert parázott, de Dobi lebeszélt minket róla... megjegyzem engem nem vlt túl nehéz lebeszélni róla :D )

A villamossal a végállomásig mentünk, jó volt hallani azokat a megállóneveket, amiket már hallhattunk Attila blogján.

(aki nem tudná: http://atesy.blogspot.com/2011/05/fjordtura-autoval-szombat.html ) :)

Pontos épületneveket nem tudok mondani, nem azon voltunk, hogy ez mi, vagy az mi, inkább csak élveztük, hogy új helyen vagyunk.

Bryggen, a Világörökség része

harcos amazon

Ugye mi összesen 5 napot szerettünk volna eltölteni Norvégiában, az első és az utolsó napra Bergent céloztuk be, a középső háromra pedig autót szerettünk volna bérelni. Dobitól legtöbbet ezeket hallottuk kint tartózkodásunk alatt:”Ide majd hétfőn elmegyünk.” „Ide még hétfőn visszajövünk” :) Végtelen hosszú napnak ígérkezett ez a hétfő!

Sietősre vettük a dolgot, mert ezen a héten Dobi volt a soros a vacsorakészítéssel, amit a hollandokkal együtt szoktak tartani. Csupán 40 perc késéssel oda is értünk a lakás elé. Kopogtunk, de mivel nem 3 mp alatt nyitottak nekünk ajtót, Dobi bekiabált: C’mon! Are you fucking? Igazán udvarias volt.

Szóval a vacsikészítésből az lett, hogy bementünk a hollandok jól felszerelt konyhájába, és Hajnival gyorsan összedobtuk a bolognait. A meló oroszlánrészét, a sajt lereszelését Dobi vállalta, bár próbálta Peternek (egyik holland srácnak) átpasszolni a lehetőséget. Pont azon tanakodtunk, hogy lehet, hogy kevés lesz a 2 bolognai alap ehhez a húsmennyiséghez, amikoris Dobi megpróbálta kibontani a bolognai alap tasakját, ami kicsit szerencsétlenre sikeredett, és a fele a földre és Hajni nadrágjára szóródott. Így már biztosan kevés!

bolognai alap

Vacsi után pálinkázni kezdtünk, és innentől felgyorsultak az események (legalábbis az én fejemben). Visszamentünk Dobi szobájába, megbontottuk a vodkát is. Vettünk előtte hozzá 1.5 l-es „minőségi” narancslevet átszámítva 250 Ft-ért. (megjegyzem, hogy az ásványvíz a duplájába került) És még azt mondják, hogy Norvégia drága.

Évi, Dobi na meg a narancsos lötty

Újra villamosra szálltunk, irány a Fløibanen (Felvonó), mely a Bergeni kilátóba vit fel minket. Az utolsó felvonóval mentünk fel, ami éjfélkor indult. Nem vagyok rá túl büszke, de a felmenetelből nem sok minden maradt meg. Hajni táncolt, én énekeltem, közben spiccesen felhívtuk Ateszt is. A beszélgetés elég egyoldalúvá vált, és az elköszönésnél sem én sem pedig Dobi nem voltunk túl udvariasak. Amikor felértünk, 320 m magasról csodálhattuk Bergent, lenyűgöző látvány volt.

az öböl 1.

az öböl 2.

jegyet kezelek

Bergen és a kilátás 1.

Bergen és a kilátás 2.

Bergen és mi :)

Bergen utcakép

A lejövetel a „hegyről” izgalmas és félelmetes is volt, ekkorra ugyanis már besötétedett, és az utunkat kisebb-nagyobb trollok övezték.

Dobi és Évi trollal

Hajni trollal

mérnökhallgató lévén

 Csupán másfél órába telt lejönnünk, egyből behuppantunk egy Mc Donald’s-ba, és 3an ettünk egy nagy menüt.

Dobi a Mc Donald’s-ban

Hajni kólázik

Kisétáltunk a villamosmegállóba, és láttuk, hogy a következő villamos másfél óra múlva jön csak, így visszamentünk a Mekibe. Hát szégyen, nem szégyen, Hajni és én elbóbiskoltunk egy asztalnál, hogy Dobi mit csinált arról nincs tudomásom, de szerintem ő is ugyanezt. Egyszer csak arra kelek, hogy egy norvég csajszi rázza a vállamat, hogy: „Are you OK?” Hú, nagyon ideges lettem, mert olyan jót aludtam, és még utána ott jópofáskodott, meg magyarázott össze-vissza, hát benne sem volt kevés alkohol.

Reggel 4 óra volt már, így elindultunk a megállóba, de akkor vettük észre, hogy rossz menetrendet néztünk meg előzőleg, és várni kellene még több, mint egy órát. Na ekkor döntöttünk úgy, hogy hazataxizunk. Nem fizettünk vészesen sokat, 185 koronát (~ 6500 Ft) 100 koronás címlettel fizettünk, és még csak borravalót sem adtunk. Ekkora cigánykodást! Hajnali 5 körül feküdtünk le. Dobi nagylelkűen felajánlotta az ágyát kettőnknek, ő pedig a „koporsón” aludt el.

Ezen az oldalon lehet megtekinteni Dobi szobáját a koporsóval, amit még Attila videozott le áprilisban.

http://atesy.blogspot.com/2011/04/fjordok-fovarosa-bergen.html

Na meg persze, akit érdekel, nyugodtan olvashatja az ő kis meséit is!